"Egyszer volt, hol nem volt". Az autóipari rendszerek történeti áttekintése.

Egyszer volt, hol nem volt. Mikor még az autógyárak szinte minden alkatrészt maguk állítottak elő. Azután a tömegtermelés elterjedésével és az alkatrészek szabványosításával már lehetővé vált, hogy mind több és több alkatrészt beszállítók állítsanak elő. Egy idő után ez odáig fejlődött, hogy az autógyárakban gyakorlatilag már csak az összeszerelés történt. Ebből következően a gépkocsik minősége is nagyrészt a beszállítóknál dőlt el, és az autógyárak "hatalmas létszámmal" idegenáru minőségellenőrzést végeztek.

Mivel ez a helyzet komoly veszélyeket is hordozott magában, egyre inkább minőségbiztosítási és minőségirányítási rendszerek alkalmazását követelték beszállítóiktól. Ennek köszönhetően jelentősen javult, és egyenletesebbé vált a beszállított alkatrészek minősége.

Ekkoriban a nagyok (Chrysler, Ford, General Motors) saját önálló minőségbiztosítási követelményeket dolgoztak ki. Sok szállító azonban többjüknek is szállított, ezért akár minden egyes autógyár minőségügyi specifikációinak meg kellett felelniük. Ezt tetézte, hogy az autógyárak saját rendszerüket önállóan ellenőrizték, így a szállító vállalatoknál szinte állandósultak, folyamatossá váltak a vevői auditok. Így aztán érthető, hogy miért merült fel jogos igényként az autóipari minőségügyi követelményrendszerek egységesítése.

Az előbb említett három nagy amerikai autógyár létrehozott egy közös szállítói követelményrendszert a QS 9000-et. Közösen döntöttek arról is, hogy az egyes vevői auditálások helyett, elfogadják egy harmadik fél auditálását is.

Szinte ugyanez a folyamat lezajlott, a nagy autóipari bázissal rendelkező európai országokban is. Így Németországban elkészítették a VDA, Franciaországban az EAQF, Olaszországban pedig az ANQS követelményrendszereket, és ezek auditálását már itt is független tanúsítókra bízták.

Ezek a minőségügyi követelményrendszerek szerkezetükben és elvárásaikban, sok tekintetben hasonlítottak egymásra, és szinte mindegyikről elmondható, hogy az ISO 9001 szabvány sorozatot vették alapul, és ezt egészítették ki autóipari specifikációkkal.

"Halljatok csodát" a globalizáció következtében aztán kiderült, hogy az egységesített követelményrendszerekből is túl sok van.

Sokan szállítottak amerikai, német és francia, sőt akár olasz autógyáraknak is és ebben az esetben 2-3 vagy akár 4 tanúsítvány megszerzésével is foglalatoskodhattak ezek a cégek. Így azután rövidesen sor került az egyes nemzeti követelményrendszerek egységesítésére, és a Nemzetközi Szabványosítási Szervezettel (ISO) közösen a szabványosításra is.

Így született meg 1999-ben az ISO/TS 16949 szabvány.

Kitartás, a mesénk vége felé tartunk.

Első nekifutásra ez a szabvány sem tudta a múltat végleg eltörölni, csak az alapkövetelményeket egységesíti, de nem tartalmaz kiegészítő kézikönyveket, hanem minden esetben a VDA-ban és a QS 9000-ben meglévő kézikönyvekre hivatkozik.

Időközben (2000-ben) az alapszabvány, az ISO 9001:1994 megváltozott mind formailag, mind tartalmilag. Ezt követően, 2002-ben az ISO/TS 16949 is hasonló elveken változott. Ez a szabvány már elhagyta a kiegészítő autóipari kézikönyvekre való hivatkozást, és csak mint vevői elvárásokat említi azt.

Így vált az ISO/TS 16949:2002 mára, az autóiparban legelterjedtebb minőségirányítási szabvánnyá.

"Itt a vége, fuss el véle!"

Nos láthatod, legalább egy jó oka már van annak, hogy ma élünk és nem ezelőtt kb. 20 éve, hiszen ha valaki autóipari cég beszállítójává szeretne válni, már csak egy autóipari szabványnak kell megfelelnie, így tőlünk is csak az ISO/TS 16949 bevezetésére kell ajánlatot kérned.